Piknik az árokparton

"Mindenki önmagáért, csak az Isten mindenkiért"

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Piknik az árokparton

Valóság

Valóság és valóság között sok a különbség. Embere válogatja...

Jó

Egy valami biztos, jó gyerekekkel dolgozni. Főleg ha látod az arcukon a hálát és az örömöt...

Antroposz Update 2.0

Mostanában nincs ihletem. Két új blog címet raktam ki, az egyik egy barátomé a másik a sajátom. Sokat gondolkodtam, hogy zároljam-e az Antroposzt, de nem tehetem meg. Rengeteg jó témám van, az emberi hülyeség kimeríthetetlen. A köznapi gondolatok tárháza marad ez a blog, a magánéletem elköltözött a Naplómba. Azt csak meghívásos alapon olvashatjátok. Olyan barát akit érdekel nehéz belső világom és még nem hívtam meg tudja az email címemet. Szóval profil váltás.
Mindenki lazuljon és néha olvasson könyvet is...
Sz'al ez van!

A rosszból

A rosszból kell
létrehoznod a jót
mert ezen kívül más
nem áll rendelkezésedre

R. P. Warren

Feltámadtam

Pedig nem feszítettek keresztre:D
Nosza updatelek 2.0-ra...

Jééé

... bekapcsoltam a netet. Csoda!!! Napjaimat csak a munkámnak és az olvasásnak rendelem alá. Három nap alatt végére jártam a Galaktikus útikalauznak, most végzem kia Strugackij fivérek Piknik az árok partján - Stalker könyvét és készülök az 1984-re. Közben pedig álmélkodom a lángszórós flambírozáson. Hogy nem jutott ez idáig eszembe? Zseniális, igaz mellékterméke a szarrá égett asztal.
Jazzt a léleknek, jazz...

PS: mindenhol kormányválság lesz lassan vagy csak túl sok katasztrófafilmet néztem idáig. Ami persze nem igaz, de az egyszerű lélek könnyen beláthatja, ha Amerikának női vagy fekete elnöke lesz, biztosan megjelenik egy kissé túlméretezett kődarab az égen és bekövetkezik a világvége.
PPS: addig is keresek egy papírzacsit, a fejemre húzom és gondolatban kémlelem az eget...

Ökörségem története

Megtettem életem legundorítóbb és legszégyenletesebb tettét. Volt barátnőm és egy volt barátom ellen irányult. Hat hónap fájdalmát, keserűségét, dühét, mérgét hánytam ki a volt barátnőmre teljesen abnormális módon. Mindent romboltam magam körül. Nem vagyok büszke magamra, sajnálom is a több mint bántó szavakat (amit írtam nem nyomdaképes). Sérteni akartam elemi erővel. Sikerült.
Érdekes módon megkönnyebbültem. Nagy teher esett le rólam. De egyrészt újabb terhet kaptam. Végérvényesen elveszítettem azt akit már egyszer elveszítettem (talán ez volt a lelkem mélyén a célom, elérni azt, hogy ne legyen számomra többet kétes remény) és elveszítettem egy embert akit a barátomnak hittem.
Igaza volt a volt barátnőmnek abban, hogy nem lehet az érzelmeknek parancsolni. Én csak annyit tennék hozzá, főleg ha homályosan látsz és nem ismered az igazságot.

A szerelem nagy ostobaságokra tudja sarkallni az embert. De most már tényleg tudom, hogy vége.

Vége

Kevés olyan megalázó dolog van a világon, ha egy barát nem őszinte veled. Elhallgat számodra fontos dolgot, kettős játékot él. Rájössz hogy valójában nem is volt a barátod. Ez kirántja a világott alólad és vadálattá válsz. Olyan dolgokat teszel amire nem leszel büszke soha. Hogy elmuljon a csalódás gyökerénél vágod ki a fát. Tegnap két fát vágtam ki egy gyökérrel.